Archive for the ‘Uncategorized’ Category

A tongai király magyar udvari festője látogat az Emlékpontba

A tongai király magyar udvari festője látogat az Emlékpontba

Doma-Mikó István, a Tongai Királyság udvari festőművésze filmbemutatóval egybekötött esten mutatja be a Föld “túloldalán”, a Csendes óceán közepén fekvő apró szigetcsoport magyarkedvelő uralkodóit és a távoli királyság életét augusztus 2-án, pénteken délután 5 órakor az Emlékpont előadótermében.

A Tongai Királyság nem a világ végén van – emeli Doma-Mikó István, aki nem mindennapi utat járt be Füzesgyarmattól a polinéz szigetekig –, hanem a világ elején, ugyanis a nap mindig ott kel fel először, ott kezdődik minden újabb nap és az újév is. A királyság ugyanis az időválasztó vasárnap-hétfő vonal első országa. De hogyan került az est előadója a Budapesttől tizenhétezer kilométerre található Hawaii és Új-Zéland között félúton fekvő monarchiába? Mikó István 1980 óta él Japánban, mint festőművész, ahol a képzőművészeti főiskolán is tanít, innen járta be a Csendes-óceán szigetvilágának országait.

Doma-Miko Koronazasi Medal

“Őfelsége, IV. Tupou tongai király elégedetlen volt a korábbi festőkkel, ezért új művészt keresett. Elkészítettem hát egyszerre három portrét is róla, gondolván, hogy kiválasztja majd magának, amelyik tetszik neki. No, őfelségének mind a három kép tetszett, sőt újabbakat is rendelt. Udvari festői kinevezést kaptam, méghozzá holtomig; egy király ugyanis nem vonhatja vissza a szavát.” – nyilatkozta egy lapnak Doma-Mikó tongai megbízatásának történetét.

“Nekem Tonga a harmadik hazám a szülőföldem, Magyarország és a fogadott hazám, Japán után – vallja az “udvari piktor”. Az Emlékpontba ellátogatók megismerhetik a távoli királyság ‑ mely olyan a Csendes-óceán végtelenjében, mint az édenkert ‑ mindennapjait, királyainak országépítő tevékenységét, valamint politikai és kulturális kapcsolatát hazánkkal. Doma-Mikó István festőművésszel Fehér József író, költő, a Magyar Kultúra Lovagja beszélget pénteken délután 5 órától a vásárhelyi közgyűjteményben.

(Elek András – sajtóreferens)

Forrás: szuperinfo.hu 2013. 07.30


Egy hihetetlen életút a polinéz édenkerten át

Egy hihetetlen életút a polinéz édenkerten át

A filmsztár Jackie Chan éppen úgy a barátja, mint a hódmezővásárhelyi Fehér József író, költő. Bár az is igaz, a 33 éve Japánban élő Doma-Mikó István, a Tongai Királyság udvari festője, Fehér Józseffel többet beszélget, méghozzá az irodalomról.

„Bár én emailben kommunikálok vele, ő viszont gyakran felhív Japánból és van úgy, hogy három órán át beszélgetünk, verseinkről, novelláinkról, az életről.” mondta Fehér József a Vásárhelyi Híreknek.

A baráti kapcsolat is az irodalom kölcsönös szeretetének köszönhető. A vásárhelyi író, költő és Doma-Mikó István ugyanabban az irodalmi online magazinban publikál, amikor egyszer egy megjelent novella kapcsán létre jött a közvetlen kapcsolat, majd a személyes találkozás, amikor a Polinéz szigetállam királyi festője tavasszal Budapesten előadást tartott. Akkor hívta meg Fehér József egy estre Hódmezővásárhelyre.

Aki pedig beül pénteken 5 órakor az Emlékpont előadótermébe, valóban egy kontinenseken átívelő különleges élmény részese lesz.

Doma-Mikó István, a Tongai Királyság udvari festőművésze ugyanis filmbemutatóval egybekötött esten mutatja be a Föld “túloldalán”, a Csendes óceán közepén fekvő apró szigetcsoport magyarkedvelő uralkodóit és a távoli királyság életét.

A Tongai Királyság nem a világ végén van – véli Doma-Mikó István, aki nem mindennapi utat járt be Füzesgyarmattól a polinéz szigetekig –, hanem a világ elején, ugyanis a nap mindig ott kel fel először, ott kezdődik minden újabb nap és az újév is. A királyság ugyanis az időválasztó vasárnap-hétfő vonal első országa. És rögtön adódik a kérdés hogyan került Füzesgyarmattól tizenhétezer kilométerre található Hawaii és Új-Zéland között félúton fekvő monarchiába?

Az első állomás Japán, ahol Mikó István 1980 óta él és mint festőművész tanít a képzőművészeti főiskolán. Innen járta be a Csendes-óceán szigetvilágának országait. Egy tongai barátja javasolta, hogy mivel IV. Tupou tongai király udvari festőt keres, tegyen egy próbát. Mint mondta, nagyon izgult, mert a szigorú ember hírében állt uralkodóról három portrét is készített, hátha valamelyik megtetszik neki. Őfelségének mind a három kép tetszett, sőt újabbakat is rendelt. Udvari festőnek fogadták, méghozzá örökös kinevezést kapott. Így lehetséges, hogy már a harmadik tongai királyt „szolgálja.”

Az Emlékpontba ellátogatók megismerhetik a távoli „édenkerti” királyság mindennapjait, királyainak országépítő tevékenységét, valamint politikai és kulturális kapcsolatát hazánkkal. Doma-Mikó István festőművésszel, természetesen barátja Fehér József író, költő, a Magyar Kultúra Lovagja beszélget augusztus 2-án pénteken délután 5 órától a hódmezővásárhelyi Emlékpontban.


Jackie Chan-nel A királyi pár festése

Forrás: vasarhelyihirek.hu 2013.07.30

 


A tongai király magyar udvari festője látogat az Emlékpontba

Doma-Mikó István, a Tongai Királyság udvari festőművésze filmbemutatóval egybekötött esten mutatja be a Föld “túloldalán”, a Csendes óceán közepén fekvő apró szigetcsoport magyarkedvelő uralkodóit és a távoli királyság életét augusztus 2-án, pénteken délután 5 órakor az Emlékpont előadótermében.

A Tongai Királyság nem a világ végén van – emeli Doma-Mikó István, aki nem mindennapi utat járt be Füzesgyarmattól a polinéz szigetekig -, hanem a világ elején, ugyanis a nap mindig ott kel fel először, ott kezdődik minden újabb nap és az újév is. A királyság ugyanis az időválasztó vasárnap-hétfő vonal első országa. De hogyan került az est előadója a Budapesttől tizenhétezer kilométerre található Hawaii és Új-Zéland között félúton fekvő monarchiába? Mikó István 1980 óta él Japánban, mint festőművész, ahol a képzőművészeti főiskolán is tanít, innen járta be a Csendes-óceán szigetvilágának országait.
“Őfelsége, IV. Tupou tongai király elégedetlen volt a korábbi festőkkel, ezért új művészt keresett. Elkészítettem hát egyszerre három portrét is róla, gondolván, hogy kiválasztja majd magának, amelyik tetszik neki. No, őfelségének mind a három kép tetszett, sőt újabbakat is rendelt. Udvari festői kinevezést kaptam, méghozzá holtomig; egy király ugyanis nem vonhatja vissza a szavát.” – nyilatkozta egy lapnak Doma-Mikó tongai megbízatásának történetét.
“Nekem Tonga a harmadik hazám a szülőföldem, Magyarország és a fogadott hazám, Japán után – vallja az “udvari piktor”. Az Emlékpontba ellátogatók megismerhetik a távoli királyság mely olyan a Csendes-óceán végtelenjében, mint az édenkert mindennapjait, királyainak országépítő tevékenységét, valamint politikai és kulturális kapcsolatát hazánkkal. Doma-Mikó István festőművésszel Fehér József író, költő, a Magyar Kultúra Lovagja beszélget pénteken délután 5 órától a vásárhelyi közgyűjteményben.

Forrás: hodmezovasarhely.hu 2013.07.30

A fény keletről érkezik

A tongai király udvari festője az Emlékpontban

Doma-Mikó István, a Tongai Királyság udvari festőművésze filmbemutatóval egybekötött esten mutatja be a Föld ˝túloldalán˝, a Csendes óceán közepén fekvő apró szigetcsoport magyarkedvelő uralkodóit és a távoli királyság életét augusztus 2-án, pénteken 17 órakor az Emlékpontban.

A Tongai Királyság nem a világ végén van – emeli ki Doma-Mikó István, aki nem mindennapi utat járt be Füzesgyarmattól a polinéz szigetekig –, hanem a világ elején, ugyanis a nap mindig ott kel fel először, ott kezdődik minden újabb nap és az újév is. A királyság ugyanis az időválasztó vasárnap-hétfő vonal első országa. De hogyan került az est előadója a Budapesttől tizenhétezer kilométerre található Hawaii és Új-Zéland között félúton fekvő monarchiába? Mikó István 1980 óta él Japánban, mint festőművész, ahol a képzőművészeti főiskolán is tanít, innen járta be a Csendes-óceán szigetvilágának országait.

˝Őfelsége, IV. Tupou tongai király elégedetlen volt a korábbi festőkkel, ezért új művészt keresett. Elkészítettem hát egyszerre három portrét is róla, gondolván, hogy kiválasztja majd magának, amelyik tetszik neki. No, őfelségének mind a három kép tetszett, sőt újabbakat is rendelt. Udvari festői kinevezést kaptam, méghozzá holtomig; egy király ugyanis nem vonhatja vissza a szavát.˝ – nyilatkozta egy lapnak Doma-Mikó tongai megbízatásának történetét.
Doma-Miko

Doma-Mikó István udvari festőművész a koronázási medállal

˝Nekem Tonga a harmadik hazám a szülőföldem, Magyarország és a fogadott hazám, Japán után – vallja az ˝udvari piktor˝. Az Emlékpontba ellátogatók megismerhetik a távoli királyság mely olyan a Csendes-óceán végtelenjében, mint az édenkert mindennapjait, királyainak országépítő tevékenységét, valamint politikai és kulturális kapcsolatát hazánkkal. Doma-Mikó István festőművésszel Fehér József író, költő, a Magyar Kultúra Lovagja beszélget pénteken délután 5 órától a vásárhelyi közgyűjteményben.

Forrás: emlekpont.hu 2013.07.30

 


A tongai király magyar udvari festője látogat az Emlékpontba

Doma-Miko

Doma-Mikó István, a Tongai Királyság udvari festőművésze filmbemutatóval egybekötött esten mutatja be a Föld “túloldalán”, a Csendes óceán közepén fekvő apró szigetcsoport magyarkedvelő uralkodóit és a távoli királyság életét augusztus 2-án, pénteken délután 5 órakor az Emlékpont előadótermében.

A Tongai Királyság nem a világ végén van – emeli Doma-Mikó István, aki nem mindennapi utat járt be Füzesgyarmattól a polinéz szigetekig –, hanem a világ elején, ugyanis a nap mindig ott kel fel először, ott kezdődik minden újabb nap és az újév is. A királyság ugyanis az időválasztó vasárnap-hétfő vonal első országa. De hogyan került az est előadója a Budapesttől tizenhétezer kilométerre található Hawaii és Új-Zéland között félúton fekvő monarchiába? Mikó István 1980 óta él Japánban, mint festőművész, ahol a képzőművészeti főiskolán is tanít, innen járta be a Csendes-óceán szigetvilágának országait.

“Őfelsége, IV. Tupou tongai király elégedetlen volt a korábbi festőkkel, ezért új művészt keresett. Elkészítettem hát egyszerre három portrét is róla, gondolván, hogy kiválasztja majd magának, amelyik tetszik neki. No, őfelségének mind a három kép tetszett, sőt újabbakat is rendelt. Udvari festői kinevezést kaptam, méghozzá holtomig; egy király ugyanis nem vonhatja vissza a szavát.” – nyilatkozta egy lapnak Doma-Mikó tongai megbízatásának történetét.

“Nekem Tonga a harmadik hazám a szülőföldem, Magyarország és a fogadott hazám, Japán után – vallja az “udvari piktor”. Az Emlékpontba ellátogatók megismerhetik a távoli királyság ‑ mely olyan a Csendes-óceán végtelenjében, mint az édenkert ‑ mindennapjait, királyainak országépítő tevékenységét, valamint politikai és kulturális kapcsolatát hazánkkal. Doma-Mikó István festőművésszel Fehér József író, költő, a Magyar Kultúra Lovagja beszélget pénteken délután 5 órától a vásárhelyi közgyűjteményben.

Forrás: helyi24.hu 2013.07.31

“Az életem úgy alakult, mint egy mese”

Tongából jön a fény, mert ott kezdődik minden nap, mivel az időválasztó vonalon van és ott kel fel a nap először és ott kezdődnek a csodálatos nappalok, évek, évszázadok, évezredek – ezekkel a szavakkal kezdte beszélgetésünket Doma-Mikó István, a Tongai Királyság udvari festőművésze, aki péntek délután tartott filmbemutatóval egybekötött előadást Hódmezővásárhelyen az Emlékpont előadótermében. Egy igazi királyságot mutatott be, hogy mennyiben különbözik a köztársaságtól.

Az előadáson a középpontba Tonga került és Doma-Mikó István elmondta, azért tartotta fontosnak, hogy bemutassa Magyarországnak ezt a Hawaii és Új-Zéland között félúton fekvő monarchiát, mert itthon nem sok ismeretünk van róla. Kifejtette: Tongából jön a fény, mert ott kezdődik minden nappal, év, évtized és évezred, ugyanis a királyság az időválasztó vasárnap-hétfő vonal első országa, így egyértelmű az előadás cím választása is, hogy „A fény Keletről jön”.

Doma-Mikó Istvánt, a Tongai Királyság udvari festőművészét megkértem meséljen egy kicsit életéről, hisz nem mindennapi az ő története.

Mosolyogva bele is kezdett történetébe – Az életem egy próba volt és mindig azt a történetet szoktam elmondani, hogy az életem úgy alakult, mint egy mese, amikor a fiatal legény elindul a falujából és találkozik az öreg királlyal, aki próbára teszi és, ha kiállja a megpróbáltatást, akkor a szolgálatába fogadja. Szóról szóra ez történt velem is, ugyanis találkoztam IV. Tupou tongai királlyal és megbízott egy feladattal, hogy fessem meg portréját és ez annyira jól sikerült, hogy kinevezett udvari festőművésznek pontosan huszonnégy évvel ezelőtt.

A művészről azt is megtudtam, hogy nem csak a festészet áll közel a szívéhez, hisz könyvei is kerültek kiadásra, illetve cikkeket is rendszeresen ír és Japánban a képzőművészeti főiskolán is tanít. Elmondta, hogyha az ember sokféle szakmát tanul, akkor végül a sok tanulás összeadódik és csakis a javát szolgálhatja.

Végezetül a Magyarországi életérzésről kérdeztem, hogy milyen az Alföldön lenni és hogyan érzi magát itthon, vicces válaszként kaptam, hogy „ meleg van”, majd kifejtette Japánban 42 fok van és 98 százalékos páratartalom, ehhez képest itthon nem ilyen magas a páratartalom, de a hőség eléri a kinti szintet. Hozzátette – nagyon nosztalgikus nekem itthon, hiszen mikor idejöttem és láttam a kerámiákat, a tájat és beszélgethettem az emberekkel előjöttek az emlékek, hiszen én is alföldi születésű vagyok, így mindig kellemes érzés idelátogatni. Tulajdonképpen, amikor én Japánban vagyok vagy épp szerte a világban, hisz már ötven országban jártam és dolgoztam, akkor nincs honvágyam, mert nincs időm rá, de amikor hazatérek rámtör az érzés, hogy szívesen maradnék még egy pár napot vagy hetet, hogy többet láthassak és tapasztalhassak – zárta mondandóját Doma-Mikó István, a Tongai Királyság udvari festőművésze.

Doma-Miko Doma-Miko Doma-Miko Doma-Miko Doma-Miko

Forrás: Horváth Petra promenad.hu 2013.08.02

A fény keletről érkezik

A tongai király magyar udvari festője látogatott az Emlékpontba. Doma-Mikó István, a Tongai Királyság udvari festőművésze filmbemutatóval egybekötött esten mutatta be a Föld “túloldalán”, a Csendes óceán közepén fekvő apró szigetcsoport magyarkedvelő uralkodóit és a távoli királyság életét az Emlékpont előadótermében.

A Tongai Királyság nem a világ végén van – emeli Doma-Mikó István, aki nem mindennapi utat járt be Füzesgyarmattól a polinéz szigetekig -, hanem a világ elején, ugyanis a nap mindig ott kel fel először, ott kezdődik minden újabb nap és az újév is. A királyság ugyanis az időválasztó vasárnap-hétfő vonal első országa.

Tonga, Emlékpont
Doma-Mikó István

De hogyan került az est előadója a Budapesttől tizenhétezer kilométerre található Hawaii és Új-Zéland között félúton fekvő monarchiába? Mikó István 1980 óta él Japánban, mint festőművész, ahol a képzőművészeti főiskolán is tanít, innen járta be a Csendes-óceán szigetvilágának országait.

“Őfelsége, IV. Tupou tongai király elégedetlen volt a korábbi festőkkel, ezért új művészt keresett. Elkészítettem hát egyszerre három portrét is róla, gondolván, hogy kiválasztja majd magának, amelyik tetszik neki. No, őfelségének mind a három kép tetszett, sőt újabbakat is rendelt. Udvari festői kinevezést kaptam, méghozzá holtomig; egy király ugyanis nem vonhatja vissza a szavát.” – nyilatkozta egy lapnak Doma-Mikó tongai megbízatásának történetét.

“Nekem Tonga a harmadik hazám a szülőföldem, Magyarország és a fogadott hazám, Japán után – vallja az “udvari piktor”.

Tonga, Emlékpont
A tongai király

Az Emlékpontba ellátogatók megismerhették a távoli királyság – mely olyan a Csendes-óceán végtelenjében, mint az édenkert – mindennapjait, királyainak országépítő tevékenységét, valamint politikai és kulturális kapcsolatát hazánkkal. Doma-Mikó István festőművésszel Fehér József író, költő, a Magyar Kultúra Lovagja beszélgetett a vásárhelyi közgyűjteményben – tudatta Elek András, az Emlékpont sajtóreferense.

Forrás: hir6.hu 2013.08.03
 
 

Író akart lenni, Tonga udvari festője lett

– A családban előttem nem volt művész, de művészi hajlamú ember több is akadt, például édesapám iskolás korában szép vízfestményeket készített – emlékezett a 63 éves, füzesgyarmati származású Doma-Mikó István, aki 1980-tól él Japánban, 24 esztendeje a tongai királyság udvari festője, és a napokban Hódmezővásárhelyen járt. Nem festőművész, író, költő akart lenni, csak hobbiból festegetett. Amikor már Budapesten élt, műveit megmutatta Lengyel Géza festőművésznek, aki azt mondta, tanuljon nála egy hónapig, azalatt kiderül, érdemes-e folytatnia a „piktorkodást”. Érdemes volt.
Huszonkilenc évesen, házasság révén került Japánba – 13 esztendeig élt japán feleségével, 7 éve Melinda a társa, akivel egyik hazalátogatásakor Magyarországon ismerkedett meg –, és rögtön tapasztalta: a helybeliek a külföldiek közül csak a gazdag vagy híres embert fogadják be teljesen.

Doma-Mikó István munkában a  tongai királyi udvarban. Fotó: DM/DV
Doma-Mikó István munkában a tongai királyi

– Pénzem nem volt, elhatároztam, hírnevet szerzek magamnak. Kitaláltam: gömbölyű felületre, tojásra festek, úgy torzítva a vonalakat, formákat, hogy ha valaki megnézi, mégis olyan tökéletes miniatűrt lásson, mintha lapos vásznon lenne. Ötven tojáson a barlangrajzoktól Picassóig a művészettörténetet örökítettem meg, másik ötvenen saját alkotásaim szerepeltek, akadt, amit csak tojásra készítettem el. Nagyon precíz munkát igényelt, a leghosszabb vonal 35 milliméter volt: ráállt a szemem, és szinkronba tudtam hozni a kezeimet is. Alapvetően balkezes vagyok, de mindkettővel festek. Nagy lett a sajtóvisszhang, sok újságban, televízióban szerepeltem – elértem a célt, rögtön befogadtak.

Büszkén mesélte, óriási megtiszteltetés érte: találkozhatott az uralkodóval és családjával, egy tojást ajándékozott is Akihito császárnak, és 20 percig beszélgethetett vele, nejével, Michikóval és fiával, Naruhito herceggel. A sikerek dacára felhagyott ezzel a tevékenységgel, mert egyre gyakrabban nevezték „tojásfestőnek”. Valamit azonban ki kellett találnia: – A gyorsfestés lett a következő „dobásom”, magam fejlesztettem ki, legalább 40-féle eszközt használok, például zsilettpengét, tűt, kést és szivacsot, ezekkel 2 perc 40 másodperc alatt elkészítek egy tájképet. Ezt a technikát is oktatom azon a képzőművészeti főiskolán, ahol már 20 éve tanítok. A jubileumról a média is megemlékezett Japánban.

Doma-Miko

Doma-Mikó István Vásárhelyen, Ambrus Sándor műhelyében. A szerző felvétele
A csendes-óceáni szigetcsoporton fekvő királysággal, Tongával 1989-ben került kapcsolatba: az azóta, 2006-ban elhunyt IV. Tupou elégedetlen volt azokkal a művekkel, amelyek őt ábrázolták. Az uralkodóház egyik tagja megkereste Japánban Doma-Mikót, és azt mondta neki: próbálja meg ő is. Megfogadta a tanácsot, elutazott Tongára, és rögtön három portrét – egyet szemből, kettőt félprofilból – készített a 2 méter magas, közel 200 kilós királyról. Hátha megtetszik valamelyik. IV. Tupou mindegyikre igényt tartott, majd ő nyitotta meg a művész tongai kiállítását. Az azt követő fogadáson pedig megkérdezte: vállalná-e, hogy udvari festő legyen? Doma-Mikó István igent mondott, azonnal ki is nevezték.

– Egy évben általában 1 hónapot töltök Tongán, kivéve az utóbbi időszakot: már két éve nem voltam. A királyi család tagjairól festettem képeket – az uralkodóról és feleségéről a mosolygósabbak hálószobájukba kerültek –, de készültek tájképek, valamint én terveztem a karácsonyi és újévi képeslapokat és a királyi naptárt. 15 évig őfelsége, IV. Tupou tartózkodóan viselkedett, ekkor a parlament kocsiját küldte értem a repülőtérre, és lakosztályt kaptam két házvezetőnővel. Legközelebb már a régi királyi palotában szállásoltak el, és ezt a lakrészt a mai napig fenntartják számomra, pedig 2012-től már VI. Tupou ül a trónon. Szeretnek, megbecsülnek, valószínűleg azért is, mert tudomásom szerint én vagyok a legrégebbi alattvaló az udvarban – zárta gondolatmenetét a festőművész.

Forrás: delmagyar.hu 2013. 08.05
 
 

Elhunyt a magyarokért rajongó tongai király

Meghalt az utolsó óceániai polinéz királyság, Tonga uralkodója – közölte vasárnap egy tongai lap. A nagy magyarbarát hírében álló, tavaly Budapesten is kitüntetett V. George Tupou egy hongkongi kórházban vesztette életét 63 évesen.

Helyi idő szerint vasárnap este elhunyt az utolsó óceániai királyság, Tonga uralkodója, V. George Tupou – jelentette a királyság angol nyelvű lapja, a Matangi Tonga. A 63 éves király egy hongkongi kórházban halt meg – írja a lap egy megbízható, meg nem nevezett forrásra hivatkozva.

A Matangi Tonga szerint a hírt a tongai kormány vasárnap este megerősítette, a tongai lap korábban azt írta, hogy a koronaherceg, Tupouto’a Lavaka is jelen volt a kórházban, ahol a király elhunyt. A megbízható forrásra hivatkozva azt írják, hogy V. Tupout vasárnap reggel szállították a kórházba, ahol néhány órával később meghalt.

V. George Tupou rajongott Magyarországért és a magyar kultúráért, tavaly augusztus végén Schmitt Pál köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrenddel tüntette ki. A király a magyar külpolitika egyik legfontosabb segítője volt a csendes-óceáni térségben, a globális nyitást tervező magyar külpolitika a világnak ezen a részén erősen támaszkodott az ő segítségére.

A király svájci és angliai egyetemi tanulmányai során behatóan tanulmányozta a magyar történelmet, magyarszeretete azonban részben udvari festőjétől, Doma-Mikó Istvántól származik. A festő állítása szerint éveken át dolgozott a tongai királyi udvarban, egy 2007-es interjúban azt mondta, hogy 18 évig szolgálta V. Tupout. Azt állította, hogy a királyt nagyon érdekelték a magyar uralkodók, főleg Mátyás király történetei, de imádta a magyar történelmi filmeket is, és az Egri csillagokat könyv formában is olvasta. Diplomáciai körökben elterjedt pletyka, hogy a király imádta a festője révén megismert magyar ételeket és a tokaji bort.

A tongai király azért kapott Magyarországon állami kitüntetést, mert sokat tett Magyarország és Tonga 2011-es diplomáciai kapcsolatfelvételéért. V. George Tupou támogatta Magyarország 2011-es kampányát is, amely során Budapest az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagságát pályázta meg, sikertelenül.

2011-ben az ENSZ VBT kampányában Magyarország felvette a diplomáciai kapcsolatot az összes óceániai szigetországgal, és közülük hárommal nagyköveti szintű kapcsolatot is tervezett. Tonga egyike ennek a három óceániai szigetországnak, így az óceániai térségben az ország egyik legfontosabb barátjának számított.

Tonga, Emlékpont

Forrás: AFP Tonga királya teljes udvari díszben

Reformer király

V. Tupou 2006-ban, apja halála után került a tongai trónra. Apja, a közel 200 kilogrammos Taufa’ahau Tupou testsúlyával a világ legkövérebb uralkodója volt, akinek 41 éves uralma alatt a szigeteken megjelentek a demokratikus átalakulást követelő mozgalmak. Bár V. George Tupou elkötelezett reformerként lépett a trónra, 2008-ban halálos áldozatot követelő zavargások törtek ki országában.

A demokráciáért tüntetők nyomására V. George Topou 2009-ben bejelentette, hogy lemond hatalma egy részéről, és 2010-ben alkotmányos királysággá változtatja a szigetország államformáját. 2010-ben először választották meg közvetlenül a tongai parlamentet, illetve az első tongai miniszterelnököt (a király életéről és magyar kitüntetéséről bővebben itt olvashat).

Forrás: Origo.hu 2012.03.18


És a világ legkövérebb királya

Gyerekkoromban szomjaztam a tudást. Volt egy világatlaszom és egy másik, a csillagászatról. Felváltva lapozgattam hol az egyik, hol a másikat. Elvarázsoltak a számok. Mennyi az Uránusz felszíni hőmérséklete, mennyi Németország népsűrűsége, mi a fizetőeszköz Suriname-ban, hány hold kerint a Szaturnusz körül. Azonban mint annyi más fiatalnak, az igazi szórakozást, már-már szellemi onanizálást a fővárosok memorizálása jelentette. Mámorosan, megrészegülten, ahogy a kutya lefetyeli a hideg vizet a negyvenöt fokos nyári hőségben, olvastam fel őket édesanyámnak, aki végtelen türelemmel hallgatta, hogy Madagaszkár fővárosa Antananarivo, Burkina Fasóé pedig Ouagadougou. Nem mellesleg ugyanebben az országban található egy Dani nevű város, közvetlenül Dori mellett.

A kihívást többek között Óceánia szigetvilága jelentette. Fidzsi, Mikronézia, Kiribati, Nauru, Tuvalu, Palau, Vanuatu. És Tonga. Benyovszky Móric és Lomb Kató után ma erről az országról szeretném osztani Nektek az észt. Zárójelben jegyzem meg, hogy a nevének kimondásakor nálam minden egyes alkalommal automatikusan egy tanga képe ugrik be.

Tonga az utolsó polinéz királyság Délkelet-Ázsiában. Felséges uralkodóját természetesen népének rajongó szeretete veszi körül. Az 1918 és 1965 között uralkodó III. Tupou Salote királynő egy alkalommal magával II. Erzsébet királynővel együtt ment autón a londoni Westminster Apátságba és ezzel örökre feltette Tonga nevét a világ térképére. E történelmi jelentőségű esemény mellett a szigetlakók arra is nagyon büszkék, hogy országuk pontosan a Nemzetközi Választóvonalon (Dateline) fekszik. “Az egész világon mi üdvözöljük először a felkelő napot” – mondogatják. Egyike a természet különös ellentmondásainak, hogy legnevezetesebb madaruk átalussza ezt a nevezetes pillanatot.

A sziget egész lakossága keresztény, de ezen belül nagy a változatosság. Anglikánusoknak, pünkösdistáknak, Jehova tanúinak, wesleyánusoknak megvan a maga temploma. Állítólag a tongaiaknál nehezen lehet szívélyesebb emberekkel találkozni. Nemhiába nevezte el James Cook kapitány a földjüket a Barátság Szigetének 1777-ben. Az ország 150 szigetének csupán körülbelül a harmada lakott, a főváros, Nukualofa a legnagyobbon, Tongatapun található. Nagy dolgokra, metropoliszra persze véletlenül se gondoljunk, körülbelül hetvenezer ember lakja és ez ott már brutális szám! Főleg hogy a második helyezett akkora mint egy nagyobbacska magyar falu.

Az emberek sajnos az egész ócániai szigetvilágban igen jó húsban vannak és ez alól Tonga sem kivétel. Nem véletlen egybeesés, hogy a 2006-ban elhunyt IV. Tupou Taufa’ahau (nagyon kellett figyelnem, hogy jól írjam le a nevét) király saját kategóriájában, a maga 209 kilójával abszolút győztesnek számított. Pedig fiatalon még igen vállalható volt (képet a szemrevaló sportemberről láss lejjebb).

1988-ban az uralkodócsalád egyik tagja megkereste a Japánban élő Doma-Mikó Istvánt festőművészt, hogy megfestené-e a király portréját, mert akik eddig próbálkoztak, nem nyerték el az uralkodó tetszését. Doma-Mikó munkájával viszont annyira meg volt elégedve Taufa’ahau király, hogy1989-ben kinevezte udvari festőjévé.

A magyar festőművész állítása szerint a király sokat tudott Magyarországról és a magyarokról, hiszen már a nagyapja, II. Tupou György is jó kapcsolatokat ápolt Ferenc Józseffel. Doma-Mikó így foglalta össze az uralkodó ismereteit rólunk: “Elsősorban az uralkodóink érdekelték, főleg Mátyás király, akinek históriáiból többet le is fordítottam számára. Az idős uralkodó imádta a magyar történelmi filmeket. Megesett, hogy egymás után négyet is megnézett a tőlem kapott DVD-kből, amiket valóságos gyűjteménnyé rendszereztetett. Az Egri csillagokat még könyv formában is elolvasta. Az uralkodópár, a hercegek és hercegnők megkedvelték a magyar konyhát, minden jelentősebb ételünket ismerik már…”

A rögbis mez nem véletlen, a tongaiaknak ez a nemzeti sport. Olyannyira bele vannak szerelmesedve, hogy a lakosság 20%-a aktív sportoló. A 2003-as ausztrál és a 2007-es francia világbajnokságra is bejutottak. A világranglistán az ország a 17. helyen áll, ezen fellelkesülve nemrég egy rögbistadiont is elkezdtek építeni.

A nép a take it easy vallja, nem nagyon sietnek el semmit se. Talán nem véletlen, hogy az egész világon ebben az országban fordul elő az egyik legritkábban magas vérnyomás és gyomorfekély. Belegondolva, ha véletlenül egyszer majd arra lennék kényszerítve, hogy az óceánparton éljek egy olyan országban, ahol egész évben finom az idő, akkor lehet én is inkább azzal foglalkoznék, hogy nagyokat egyek és szép barna legyen a bőröm, nem pedig azzal, hogy szegény biciklim szeptember óta várja a folyosón, hogy elvigyem a szervízbe.

Forrás: mosaiconline.hu 2013. 02.24

 


Hazatért a hatszáz éves tongai hercegnő

 

Hawaii nyolcvanöt év után adta vissza Tongának az egykori uralkodóház hercegnőjének több mint hatszáz éves földi maradványait. A királyi sarj testén kívül további húsz ember holtteste térhetett haza.

Fatafehi hercegnő és a másik húsz emberi maradvány teste felfedezésük óta, nyolcvanöt éve gyarapította a hawaii Bishop Múzeum kollekcióját. A múzeum kezdeményezésére 1920-1921 között nagyszabású kutatás zajlott le a polinéz szigetvilágban, s ennek részeként Tongán is, hogy megfejtsék a származásukra vonatkozó addig megoldatlan rejtélyt. A Bayard Dominick-expedícióban kiemelt szerepet kaptak a régészek, antropológusok és étrendkutatók; utóbbiak az egyes ásatási helyszíneken fellelhető ételmaradványokból próbáltak következtetéseket levonni. A Tongára érkező szakemberek engedélyt kaptak két ismert, de rég elfeledett sírhely vizsgálatára is, amelyek közül az egyikben megtalálták a csendes-óceáni állam több száz évvel ezelőtt hatalmon lévő dinasztiájának egyik tagját, Fatafehit. Ugyanezen a területen találtak rá a most hazatért másik húsz holttestre is – ismertette a tényeket a The Washington Post.

Az expedíció végén a tongai leletek a megbízó intézménybe kerültek és ott tanulmányozták, majd katalogizálták azokat, bár kiállítási tárgy sose lett belőlük. Most, évtizedek elteltével a múzeum kulturális gyűjteményének menedzsere, a szintén tongai születésű Maile Drake “nagyszerű és igazságos” döntésnek ítélte a testek hazaszállíttatását.

A Tongai Királyság formálisan 1875 óta létezik. Mai nevét Cook kapitánytól kapta 1773-ban, magyarul Barátságos-szigeteket jelent. A több kis szigetből álló országban 1799-ben polgárháború tört ki, melynek sok évtizeddel később a lázongó szigetek egyesítése és Taufahau, uralkodói nevén I. George Tobuo hatalomra jutása vetett véget. Utódja 1900-ban aláírta Nagy-Britanniával az egyezményt, melynek értelmében a királyság brit protektorátus alá került. A második világháború alatt Tonga a szövetségesek oldalára állt. Ma is a Brit Nemzetközösség tagja, ám azon belül 1970. június 4. óta teljes függetlenséget élvez.

 

Forrás: múlt-kor, 2006. június 1.

 
 
 
 
Bannerek






Fatal error: Cannot redeclare mod_base() (previously declared in /home/irodalm1/public_html/tonga/wp-content/themes/tonga/functions.php:411) in /home/irodalm1/public_html/tonga/wp-content/themes/tonga/footer.php on line 8